A szövegszerkesztő – vi

Ma egy szövegszerkesztőről van egy körülbelüli elképzelésünk. Na a vi nem ilyen. 🙂

A vi <filenév> paranccsal indul a szövegszerkesztő. Ilyenkor alapban parancs módban vagyunk. 🙂 Billentyűkkel lehet eljutni a szerkesztői módba. Szerkeszteni ugyanis szerkesztői módban lehet. 🙂 “O” (shift+o) billentyűvel egy új sort szerkeszthetünk az aktuális pozíció fölött – ezek között a nyilakkal közlekedhetünk, esetleg “:<sorszám>“-mal, parancs módban. “o” billenyűvel az aktuális pozíció alatt nyílik új sor. “i” betűvel az aktuális pozícióban tudunk beszúrni szöveget, “a” betűvel hozzáfűzhetünk szöveget az aktuális pozíciótól (append). 🙂 Szerkesztői módból az “esc” billentyűvel tudunk parancs módba visszalépni.

Hogy ez miért jó? Mert szinte minden terminálban, bármely UNIX és Linux rendszerben installálva van vagy installálható. Egyébként nem muszáj használni (“:h” -val segítség kérhető, amiből “:q“-val lehet kilépni :)). Van az editor vagy nano, ami jobb műkedvelőknek. Az ctrl szekvenciákkal vezérelhető. 🙂 Hogy mégis miért jó? A jó programozó tud vi-ban, akár osztott ablakban, szintaxis-kiemeléssel, kizárólag billentyűk lenyomásával akármit írni (!).

Nézzük tovább a használatot. Kilépés, ha nem módosítottunk – ellenkező esetben hibaüzenetet kapunk – a “:q“, kilépés módosítások elvetésével “:q!“. Kilépés mentéssel “:wq” vagy “shift+zz“. 🙂

Nem írnám le a teljes kezelést, az szorgalmi++. 🙂 Még részleteznék pár apróságot. Hogyan lehet keresni? Egész egyszerűen parancs módban “/<keresendő_sztring>” – “n” betűvel lehet lépkedni előre, “shift+n“-nel visszafelé a találatok között. Még fontos lehet az “undo”, visszavonás funkció, ez egész egyszerűen az “u” parancs. Egy sort a “dd” paranccsal tudunk törölni. Három sort “3dd” paranccsal. 🙂 Jó, nem?

Akkor nézzük a továbbiakban felsorolásszerűen.

Ugrás a sor végére: “$“
Ugrás a sor elejére: “0“
Beolvas egy file-t. és beszúrja az adott pozcióba: “:r <filenév>“
Képernyő megosztása: “:split <filenév>“
Képernyő függőleges megosztása: “:vsplit <filenév>“
Navigáció a két osztott képernyő között: “ctrl+ww“
Sor másolása: másolás: “yy” (yank), kivágás: “dd” (delete), beillesztés pozíció előtt: “P“, pozíció után: “p” (paste)
Kijelölés másolásra karakterenként: “v“, soronként: “V“, utána “y” vagy “d“, végül “p” vagy “P” a beillesztéshez, osztott képernyők között is működik 🙂
File vége: “shift+g“, eleje “g“
Egy szó előre: “w“, hátra: “b“

És akkor beszéljünk még egy dologról. Minden editor tudja a keresés és cserét. Nézzük meg ezt vi-ban. A parancs formátuma a következő: “:%s/<keresendő>/<cserélendő>/“, illetve ha minden sorban többször előfordulhat a keresendő és cserélendő sztring, akkor “:%s/<keresendő>/<cserélendő>/g” – a végén van egy “g“. Itt említeni illik a keresett kifejezéssel kapcsolatban az ún. reguláris kifejezéseket (reguar expressions). Ez az a formátum, ahogyan a keresendő sztring megadható. A sed parancs egyébként ugyanilyen formátummal működik, file(ok)-ban cserél sztringeket. (A sztring karakterfüzér.) RegExp részletek az alábbi link alatt. 🙂

http://vbence.web.elte.hu/regex_leiras.html

A végére még egy “elvetemült” dolog. 🙂 Lehet a bash shell-ünket is vi módban használni. Egyébként pl. az előző parancs előhozására a fel nyilat használhatjuk. Igazából a fel/le nyilakkal kereshetünk az előzőleg beírt parancsok között, sőt: a shell-ünk el is menti a .bash_history file-ba az előzőleg beírt parancsainkat, így ha újra kinyitjuk a shell-t is emlékezni fog a parancsainkra. 🙂 Fontos funkcionalitás még “sima” shell-ben az ugrás a sor elejére “ctrl+a“, sor végére “ctrl+e“, továbbá aktuális parancs megszakítása “ctrl+c“. De mi is az a vi módú shell? A home könyvtáramban létrehoztam a .inputrc file-t, a következő tartalommal.

gvamosi@gergo1:~$ cat .inputrc
set editing-mode vi

Újra “beléptem” a shell-be (kilépés ctrl+d-vel, és újraindítás). Innentől az “esc” billentyűvel parancsmódba kerülünk, vi parancsmódba. Minden ugyanúgy működik, ahogy vi-ban. Ez tényleg csak a legkeményebb admin-oknál van így beállítva. 😉

És hogy hogy lehet a szintaxis kiemelést (syntax highlight) bekapcsolni? Nálam, a Debian 10-ben elég egyszerűen. Nézzük.

gvamosi@gergo1:~$ sudo apt-get install vim
..
gvamosi@gergo1:~$ which vi
/usr/bin/vi
gvamosi@gergo1:~$ l /usr/bin/vi
lrwxrwxrwx 1 root root 20 Aug 26 2017 /usr/bin/vi -> /etc/alternatives/vi
gvamosi@gergo1:~$ l /etc/alternatives/vi
lrwxrwxrwx 1 root root 18 Oct 2 00:12 /etc/alternatives/vi -> /usr/bin/vim.basic

Telepítés (install) után az alapértelmezett vi editor a vim lesz, amiben a szintaxis kiemelés bekapcsolt. 🙂 Vi IMproved, a programmer’s text editor.

Mentés (backup)

A mentés a nagyon fontos gyakorlati rendszergazdai teendő. Az informatika egyik alaptétele a következő: ha egy adat csak egy helyen van meg, az nincsen (!).

Ezért fontos mentési stratégiát kialakítani egy szerver, de akár a desktop gépünk, illetve hordozható eszközünk esetében is! Tiszteljük meg annyira saját magunkat, hogy saját munkáinkat, adatainkat, leveleinket, kapcsolatainkat, etc. legalább lementjük egy fizikailag különböző helyre időközönként! Erre szolgál egyébként a felhő is. Azonban nem minden esetben kifizetődő a használata! Egyébként pl. az ownCloud felhőt mi is telepíthetjük. Lehet saját felhőnk is!

https://owncloud.org/

Nézzük azonban a klasszikus backup-ot, mondjuk egy kódolt hálózatit.

A szeptember 16-ai írásomban az SSH-ról leírtam a publikus kulccsal hitelesített jelszó nélküli kapcsolatot. Ez tökéletes alap egy hálózati mentéshez. Hirtelen két stratégia is eszembe jut.

1. A távoli szerveren fut egy ún. cron job, a felhasználói crontab-ban – ez egy ütemezett feladatot jelent – mondjuk naponta. Egy script. ami ún. .tar.gz vagy .tgz tömörített állományt (archívumot) hoz létre – ez a Linux/UNIX rendszerek saját ZIP megoldása – a menteni kívánt könyvtárból, természetesen rekurzívan. Futhat pl. hajnai 3-kor. Hajnali fél négykor pedig a helyi gépünkön, ahova mentünk, lefut egy másik script, ami scp-vel, jelszó nélküli átvitelben átmásolja, “letölti” a tömörített állományt. 🙂
2. A második megoldásban az “ssh” parancs segítségével a távoli gépen – amiről a mentést készítjük – egy scriptet futtatunk, amiben tömörítjük a menteni kívánt könyvtárat a “tar czvf <archívum_időbélyeg.tgz> <könyvtár>” paranccsal vagy a tar és a gzip parancsok kombinációjával (tar cvo <könyvtár> | gzip – > <archívum_időbélyeg.tar.gz>), ezt követően pedig scp-vel átmásoljuk a helyi gépünkre. Ezt elég lesz helyileg ütemeznünk, de akár kézzel is indíthatjuk. 🙂

https://www.shellhacks.com/ssh-execute-remote-command-script-linux/

Látható, hogy nem ördöngősség a mentés. Jóllehet azért nagyon nagy mennyiségű adat mentésénél már több eszközre van szükségünk, mint egy-két Linux parancs. 🙂

Meg kell említsem még a bzip2-t, mint egy újabb, és hatékonyabb tömörítő algoritmust használó tömörítő programcsomagot (https://www.sourceware.org/bzip2/). Általában igaz, hogy a tar archivál, a gzip és a bzip2 pedig tömörítenek. Ma már a bzip2 is alapból telepítve van egy Linux-on, sőt tar-ból is elérhető a “-j, –bzip2” kapcsolóval. Az alábbi linken található még néhány hasznos információ az archiválásról.

https://www.thomas-krenn.com/en/wiki/Archive_under_Linux_(tar,_gz,_bz2,_zip)

Zombi-gyilkolás :)

A folyamatok státusza a top parancs képernyője szerint lehet “running” – “futó“, “sleeping” – “alvó“, “stopped” – “megállított“, illetve “zombie” – “zombi“.

A tegnapi secure shell-es lecke megírása közben véletlenül lehajtottam a Linux notebook képernyőjét, azaz összecsuktam a gépet. Közben az asztali Mac mini-ről bejelentkezve maradtam.

Ilyenkor egy bennragadt shell processzről van szó. Majdhogynem zombi. Persze valójában nem az. Zombit ugyanis nem lehet kill-elni, mivel a zombi processz már “halott”. Akkor tűnik el a processztáblából, ha a szülő processzét kinyírtuk. 🙂

A szülő processz id-ket ps all vagy céltudatosabban a ps -A -ostat,pid,ppid paranccsal írhatjuk ki. Ez utóbbinál az ostat ha z vagy Z, akkor van szó zombi processzről, a pid a processz azonosító, a ppid pedig a szülő folyamaté. Bővebben az alábbi linken lehet erről olvasni.

https://stackoverflow.com/questions/16944886/how-to-kill-zombie-process

Hogy hogyan lőttem ki kill -9-cel a bennragadt bash processzt, lásd az alábbiakban.

gvamosi@gergo1:~$ w
23:56:28 up 2 days, 13:11, 2 users, load average: 1.16, 0.91, 0.94
USER TTY FROM LOGIN@ IDLE JCPU PCPU WHAT
gvamosi tty2 tty2 Sat10 2days 1:39m 11.13s /opt/google/chrome/chrome --type=renderer --field-trial-handle=15503761646981189628,17074726826077816693,131072 --lang=en-US --enable-auto-reload
gvamosi pts/1 192.168.0.113 18:21 5:35m 0.00s 0.00s -bash
gvamosi@gergo1:~$ ps axu | grep bash
gvamosi 5312 0.0 0.0 7300 3612 pts/0 Ss Sep14 0:00 -bash
gvamosi 26716 0.0 0.0 6076 876 pts/0 S+ 23:56 0:00 grep bash
gvamosi 32208 0.0 0.0 7188 3884 pts/1 Ss+ 18:21 0:00 -bash
gvamosi@gergo1:~$ kill -9 32208
gvamosi@gergo1:~$ ps axu | grep bash
gvamosi 5312 0.0 0.0 7300 3612 pts/0 Ss Sep14 0:00 -bash
gvamosi 27005 0.0 0.0 6076 884 pts/0 S+ 23:56 0:00 grep bash
gvamosi@gergo1:~$ w
23:56:56 up 2 days, 13:12, 1 user, load average: 1.04, 0.90, 0.93
USER TTY FROM LOGIN@ IDLE JCPU PCPU WHAT
gvamosi tty2 tty2 Sat10 2days 1:39m 11.14s /opt/google/chrome/chrome --type=renderer --field-trial-handle=15503761646981189628,17074726826077816693,131072 --lang=en-US --enable-auto-reload
gvamosi@gergo1:~$

A w paranccsal megnéztem, hogy pts/1-en “benn maradtam” a szerverként szolgáló notebook-on gvamosi felhasználó név alatt (2 users). Utána ps paranccsal megkerestem azt a bash shell-t, ami szintén a pts/1-hez van rendelve. Ezután elég volt egy kill -9 PID – processz azonosító, azaz kill -9 32208 parancs. Jól látható az utána kiadott w parancs után, hogy eltűnt a “bennragadt” felhasználó (1 user). 🙂

BASH programozás – script-ek

Beköszönés szintjén találtam egy rövidke ismertetőt a linux rendszerek parancssori programozásához. 🙂

http://web.cs.elte.hu/linfo/Shell/script.html

Az egyik script-et ki is próbáltam. Tényleg működik.

#!/bin/sh
for i in *.txt 
do
 if grep font $i > /dev/null
 then 
 mv $i ..
 fi
done

Hogy mit jelent az első sorban a /bin/sh? Kideríthetjük!

gvamosi@gergo1:~$ file /bin/sh
/bin/sh: symbolic link to dash
gvamosi@gergo1:~$ file /bin/dash
/bin/dash: ELF 64-bit LSB shared object, x86-64, version 1 (SYSV), dynamically linked, interpreter /lib64/ld-linux-x86-64.so.2, for GNU/Linux 3.2.0, BuildID[sha1]=486323dd0fe3ec5af388e4ea4217a1f0092961d2, stripped
gvamosi@gergo1:~$ file /bin/bash
/bin/bash: ELF 64-bit LSB pie executable, x86-64, version 1 (SYSV), dynamically linked, interpreter /lib64/ld-linux-x86-64.so.2, for GNU/Linux 3.2.0, BuildID[sha1]=ffe165dc81a64aea2b05beda07aeda8ad71f1e7c, stripped
gvamosi@gergo1:~$ ls -l /bin/dash
-rwxr-xr-x 1 root root 121464 Jan 17 2019 /bin/dash
gvamosi@gergo1:~$ ls -l /bin/bash
-rwxr-xr-x 1 root root 1168776 Apr 18 06:12 /bin/bash

És hogy mit csinál a szkript? Megnézi a .txt kiterjestésű file-okat, hogy van-e bennük “font” sztring, és ekkor mozgatja őket a szülő “..” könyvtárba. 🙂